Két magyar, 100 millió megmentett élet: Szent-Györgyi és Semmelweis

Semmelweis Ignác 1847-es kézmosási protokollja és Szent-Györgyi Albert 1932-es C-vitamin-izolálása a 20. század két legtöbb életet mentő orvosi felfedezése közé tartozik — kumulált becsült hatás: 100 millió+ megmentett élet. Mindkét magyar, mindkettő elismeretlenül halt meg.

Semmelweis Ignác (1818–1865) — a "halál ellen vesz"

Budapesten született, Bécsben dolgozott. 1847-ben rájött, hogy a gyermekágyi láz (egy fertőzés, ami akkoriban a szülő anyák 10-30%-át megölte) kézmosással megelőzhető — egyszerű klórmésszel. A bécsi kórház I. osztályán a halálozás 18%-ról 2%-ra esett.

Kollégái nem hitték el — sértésnek vették, hogy a "tisztes úri kéz" fertőzhet. Semmelweis 1865-ben őrültek házába zárva halt meg. 20 évvel később, Pasteur és Lister munkája után kapott teljes elismerést. A modern kórházi higiénia egyedül az ő öröksége.

Szent-Györgyi Albert (1893–1986) — a C-vitamin felfedezője

Budapesten született, Szegeden dolgozott. 1928-1932 között izolálta és azonosította a C-vitamint paprikából. A szegedi paprika olyan magas volt C-vitaminban, hogy Szent-Györgyi gyakorlatilag ipari mennyiségben vonta ki. 1937-ben Nobel-díjat kapott.

A C-vitamin felfedezése a skorbut megszűnését jelentette — ez a betegség, mely évszázadokon át megölte a tengerészek és katonák millióit, ma már elvileg nem is fordul elő a fejlett világban. 1930 előtt kb. 20%-os volt a skorbut halálozás bizonyos populációkban.

Miért nem magyarok ismerik őket legjobban?

Semmelweis 20 év alatt nyerte el Európa figyelmét — halála után. Szent-Györgyi Magyarországot 1947-ben elhagyta, mert a kommunista rendszer "burzsoá-tudósnak" bélyegezte — élete további 40 évét az USA-ban töltötte. Karikó 1985-ben disszidált. A magyar orvostudomány öröksége nagyrészt külföldről ragyog vissza.